A konfliktus mediációs megközelítése
A konfliktus változások forrása, előremutató folyamat, de csak akkor, ha nyíltan és konstruktívan kezeljük a problémát. A konfliktusban érintett összes személynek részt kell vennie annak megoldásában. A mediáció lehetőséget ad a részvételre, a felek befolyása megmarad a döntéshozás felett. A közvetítéses konfliktuskezelés erővel ruházza fel a feleket, akik ennek révén megismerik, hogyan képesek megoldani saját problémájukat, miközben másokkal együttműködnek. Ezáltal a jövőben konfliktusaikat már hatékonyabban fogják kezelni. Ugye milyen jól hangzik? Nézzük meg egy kicsit konkrétabban!
A közvetítés kiindulópontja egy jól körülhatárolható konfliktus. A folyamat lényeges eleme, hogy a felek pontosan meghatározzák azt a közös problémát, ami miatt az eljárást kezdeményezték. Ezt követően a felek, a mediátor közreműködésével, feltárják az érzéseket és az azok mögött megbúvó szükségleteket. A közvetítés empátiára ösztönöz, megteremti annak a feltételeit, hogy az érintettek bepillanthassanak a másik helyzetébe, észlelésébe, érzéseibe. A szakember elősegíti a kölcsönös megértést. A közvetítő úgy vezeti a beszélgetést, hogy a felek maguk kezdjenek el a múltbéli sérelmeken túllépve a jövőre irányuló megoldási lehetőségeket felvázolni, azokat mindegyik fél szempontjából átgondolni. A mediációs konfliktusmegoldás egyik fő erőssége, hogy a felek megértik, hogy a probléma rendezése érdekében bevethető lehetőségeknek csupán a kreativitásuk, fantáziájuk szab határt.
A mediátor feladata, hogy segítsen kialakítani a felekben egy olyan gondolkodásmódot, ahol felismerik, hogy a legjobb megoldások általában a különbségek valamilyen integrációja és szintézise, tehát nem egyik fél megoldása érvényesül a másiké felett. Ha az emberek el tudnak jutni ebbe az állapotba, és valóban szándékukban áll tanulni egymástól, szinte mindig olyan megoldással tudnak előállni, ami jobb, mint amit bármelyikük kitalálhatott volna egyedül.
